1. fejünknek az a része, amelyen a szem, az orr és a száj van. ▸ arcába nevet valakinek ▸ arccal valami felé ▸ arcra borul ▸ arcul csap, üt valakit | fejünknek ez a része mint az értelem, ill. a lelkiállapot kifejezője. feldúlt arc.

2. fejünknek az orr és a száj mellett levő húsos része. piros az arca.

3. vál arculat.

4. ▸ valakinek, valaminek igazi arca

5. biz <lekicsinylő haszn is:> személy, kül. férfi. miféle arcok járnak ide?

[ orr +szá(j) ]

<annak kif-ére, hogy valakinek, valaminek van valamije.> [szőke] hajú, jószívű.

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

(folyamatosan) sápadttá válik. halálra sápad.

[?]